Gajda Péter polgármester, az ünnepség szónoka beszédében így fogalmazott: „Bennünket mindig várakozásra és reményeink feladására buzdítottak. Mi mindig vártuk és elvártuk, hogy az uralkodó hatalom felismerje a nemzeti akaratot, melyet nem lehet örökre elnyomni. Mi mindig abban bíztunk, hogy a hatalom elismeri a nyilvánvalót, ez a nemzet szabadságra született! 1956-ban ismét a fejünkbe vésték, hogy Európának ezen a részén soha, semmit nem adnak ingyen, nekünk mindig, mindenért meg kell küzdenünk. Küzdeni az önrendelkezésért, az alapvető emberi jogokért, a gondolat- és vallásszabadságért, a vélemény félelem nélküli kinyilvánításáért”.

A polgármester nemzeti és társadalmi felszabadulás iránti vágy igazi heroikus megnyilvánulásának nevezte 1956-ot, kiemelve, hogy a forradalom és szabadságharc világtörténelmi jelentőségét aligha lehet túlhangsúlyozni. „Hőseink elérték, hogy az 56 előtti önkényuralmat már ne lehessen fenntartani. Forradalmunk azt üzente a világnak, hogy a totális diktatúra nem történelmi adottság. Hogy tartósan nem lehet hazugságban és félelemben élni.”

"Csak egy ilyen történelmi tartás válhatott mementóvá, s pár évtizeddel később a rendszerváltás jelképévé és alapjává” - idézte fel Gajda Péter a „sokszínű forradalom” szereplőt – a Petőfi-körösöket, a Nagy Imrét támogató diákokat és értelmiségieket, a munkástanácsokat, a forradalmi és nemzeti bizottságokat, a városok utcáin harcoló, a reménytelen küzdelmet is vállaló fegyveres felkelőket, a kormányfőt és több mártír társát, akik korábbi elkötelezettségükön felülemelkedve, a népet, a nemzetet választották, s életük árán is kiálltak a függetlenségért, a magyar nemzet egységéért. Mert megértették a magyar nemzet elementáris vágyát a demokráciára és a függetlenségre, s szabadságuk árán sem engedtek 56-ból."

„Emlékezzünk hát együtt 1956 ismert és névtelen szabadságharcosaira, a holtakra és a túlélőkre, a jeltelen sírokba hantolt kivégzettekre, az emigrációba kényszerített tízezrekre, a munkatáborokban szenvedőkre. Emlékezzünk azokra a hazafiakra, akik a történelemhamisítás évtizedeiben sem engedték 56' emlékét elenyészni. És emlékezzünk szűkebb otthonunk, Kispest szabadságharcosaira, és minden áldozatra, akiknek emlékét e helyen emlékmű, a Kispesti temetőben, a Templom téren és a Határ úti harcok helyszínén kopjafa őrzi” – mondta Gajda Péter.

Beszéde végén a jelenhez intézte szavait a polgármester: „A mai nap a nemzeti egység példátlan megnyilvánulására emlékezünk. S bármennyire is megosztanak bennünket a demokratikus Magyarországról alkotott víziók, a hatalomgyakorlás módja és annak eszközei, nem feledhetjük, hogy a társadalom döntő többsége ma is szabadságra, egyenlő esélyekre, biztos megélhetésre, és megbékélésre vágyik. A nemzet egészének szolgálatát vállaló demokratikus erőknek sem lehet más célja, csak ’56 ezernyi üzenetét megértve, s a következő nemzedékekre gondolva: rendezni végre közös dolgainkat. Ez a mi munkánk; és nem is kevés” – fogalmazott Kispest polgármestere főhajtásra szólítva fel a megjelenteket az emlékműre kitűzött, a múlt pénteki polgármesteri fogadóórán Kispestnek adományozott, 57 éve őrzött forradalmi zászló előtt, „Mert közös az ünnep, és a jövőnk is egy”.

A folytatásban A ki nem mondott szó címmel hallhattak műsort az ünnepség résztvevői. A műsorban közreműködött Pásztor Ildikó előadóművész, Derzsi György színművész, Dosztár Boglárka, valamint a Forgatag Művészegyüttes táncosai.