Bródy János és Markó Béla után, az Esély közösség szavazatai alapján idén Ivány Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője kapja Európai Hazafi Díjat, annak a Magyarországon elsőként felállított, az Európai Uniós csatlakozásunk előtt tisztelgő, az összetartozást szimbolizáló térplasztikának díj változatát, Kocsis András Sándor alkotását – mondta Ujhelyi István a mai díjátadó pikniken. Ujhelyi István köszöntőjében hangsúlyozta: elismerés jár Kispestnek azért, hogy 2019-ben befogadta az elképzelést, és helyet, jól láthatóan otthont adott a köztéri plasztikának a kerületben. A díjat azoknak szeretnénk odaadni évről-évre, akik büszke magyarok, hazafiak, sokat tesznek a magyarságért, rászorulókat karolnak föl, de eközben az európai értékeket nem dobják a sarokba. Számukra a békét, a fejlődést, az otthont az európai közösség jelenti.

„Oly korban élünk”, most itt, amikor a propagandagépezet megpróbál szembeállítani minket az európai közösséggel. Amikor úgy tűnik és nem csak a hivatalos kormányzati propaganda, hanem követei is feltétel nélkül elfogadják és tovább adják, amit nekik mondanak, trollként jelennek meg a közösségi médiában és mindenhol, és hazaárulózzák azokat, akik kitartanak az európai értékek, humánum, jogállamiság és a közösség mellett. Sajnos egy picit sem lett jobb a helyzet az elmúlt években. Hiszen nap mint nap meg kell küzdenünk azzal, hogy ne akarják azt állítani, bemagyarázni, hogy aki európai az nem lehet hazafi. Hogy, aki a magyarságát nem pont úgy akarja értelmezni, megélni és kifejezni, ahogy azt a kormány diktálja, és ne legyen „hazaáruló” bélyeggel ellátott kitaszítottja a társadalomnak. Nekünk még dolgunk van ezzel – emelte ki a térplasztika mai legfontosabb üzenetei közül Ujhelyi István.

Az Európai Unió nem csupán a pénz a fejlesztésekhez, új parkokhoz, intézményekhez szükséges források kifogyhatatlan tárháza, hanem a közös elhatározás, amelyet az európai állampolgárok, franciák, németek, saját adóforintjaikból támogatnak. Ez egy közösség, amelyhez mi hosszú évszázadok óta készültünk és ahová most már tartozunk, és ahonnan nem lehet bennünket kiszakítani, bárkinek is legyen ilyen szándéka. Az Unió számunkra most a békét is jelenti, bárki bármit is mond, hiszen ha nem lennénk az Unió tagjai, akkor lehet, hogy ma egy olyan háború közepén találnánk magunkat, amit senki sem szeretne elképzelni – hangsúlyozta a polgármester.

Gajda Péter örömét fejezte ki, hogy Iványi Gábort nem egy grémium, hanem egy közösség, sok ember választotta ki, hiszen a díjazott, hiszen ő maga is a békesség szimbóluma, aki sokat tesz annak érdekében, hogy ennek a háborúnak a civil áldozatai minél kevesebbet szenvedjenek.

Iványi Gáborról, tevékenységéről beszélni könnyű is és egyben nehéz – mondta Kocsis András Sándor – a 2011-ben elhunyt kispesti díszpolgár, Kocsis József fia, a szobor és az átadásra kerülő kisplasztika készítője, aki köszöntőjében arról beszélt, hogy az ő nagypapája, aki szintén lelkész volt, karakterében ugyancsak hasonlított Iványi Gáborhoz, akit a fűszálhoz hasonlított, amely megállíthatatlan, érje bármi, mindig kiegyenesedik, ha levágják is újranő. Ebben az országban mindenki hajtson fejet az olyan karakterű ember előtt, mint Ivány Gábor – zárta gondolatait.

A díjazott Iványi Gábor régi emlékeket felidézve kispesti kötődéséről mesélt, amikor is valamikor 50 évvel ezelőtt, itt kezdte a lelkipásztori szolgálatot, fiatal lelkészként majd ötven évvel ezelőtt, de a hatóságokkal való konfliktusok miatt csaknem öt esztendőn keresztül hetente három alkalommal tartott istentiszteletet a szabadban, télen, nyáron a bezárt templom előtt kis gyülekezetének az épület eldózerolásáig. A Fő utcai rossz állapotú kocsmaépület megvásárlása és egyházuk elismerése után, templomuk is lett, amelyben korábban még ő, de a mai napig testvére, Ivány Miklós lelkész látja el a lelkipásztori feladatokat. Álmában sem gondolta, hogy ami akkor érte őket, az a rendszerváltó Fidesz idején megismétlődik, megismétlődhet. De kitüntetésnek tekinti, hogy ezt a munkát végezheti, és egy lehet időről időre azokkal, akik nem tudják megfelelően érvényesíteni érdekeiket, akiknek a szava ritkán ér el a parlamenti patkóba, és sokszor a döntések a fejük fölött, vagy éppen ellenük születnek – mesélte.