Az ’56-os kispesti események felidézésével kezdte ünnepi beszédét Kispest országgyűlési képviselője: megemlítette a fővárosban elsők között itt megalakult Nemzeti Tanácsot, a Nemzetőrséget, a a traktorgyár és a KISTEX munkásai által emelt barikádot az Üllői úton, a Lajosmizsei sorompónál, a kerületben sorra alakult nemzetőr csoportokat, a felkelő egységeket, amelyek november 9–10-ig ellenálltak, vállalták a harcot. „Persze győzött a túlerő, és mintegy 40 kispesti polgár, zömmel fiatalok estek a harcok áldozatául. Lecsapott itt is a megtorlás, Szegedi Flóriánt és Léderer Jenő Tibort kivégezték, mások halálos ítéletet kaptak, amit az utolsó pillanatban változtattak kegyelemmé. Sokan kerültek hosszú időre börtönbe és még többeknek kellett elhagyniuk az országot. Mert a szabadság sosincs ingyen. A haza védelme sosincs ingyen” – fogalmazott Arató Gergely.
Arról is beszélt, hogy bár a szabadságharcosok, a forradalmárok sokfélék voltak, és sok mindenben nem értettek egyet, mégis volt néhány olyan dolog, ami mellett közösen kitartottak: „az, hogy a hazának függetlennek kell lennie, hogy nem idegen hatalmaknak kell meghatároznia a sorsát, hanem az itt élő népnek. Az, hogy nem idegen rendszereket kell az országra erőltetni, hanem nekünk kell döntenünk arról, hogyan akarunk élni. Az, hogy a szabadságot mindenkinek biztosítani kell.”
Hangsúlyozta: „bebizonyosodott, hogy szövetségesek és barátok nélkül gyengék vagyunk. Ezért gondoljuk sokan azt – persze ezen is lehet vitatkozni –, hogy az az az európai közösség, amelyhez tartozunk, és az a védelmi közösség, amihez tartozunk, a legfontosabb garanciája ma a függetlenségünknek és annak, hogy szabadon élünk.”
Úgy fogalmazott, hogy „az is erkölcsi kötelességünk, hogy kimondjuk, minden népnek joga van szembeszállni az idegen támadással, minden népnek joga van szembeszállni a zsarnoksággal. Épp ezért a szolidaritásom ma azoké is, akik Ukrajnában harcolnak az orosz megszállás és az orosz támadás ellen. Különösen együtt vagyok lélekben azokkal a magyar katonákkal, akik a kárpátaljai dandárok keretében harcolnak, és akik – úgy, ahogy az elmúlt években –, ma is lyukas magyar zászlóval ünneplik a forradalmat. Mert ők tudják azt, hogy ahogy itt Kispesten és Magyarországon '56-ban, úgy ők most nem csak a saját szabadságukat védik, hanem egész Európa szabadságát.
Azt kívánta a nemzeti ünnepen, hogy akik megélték ’56-ot még sokáig velünk lehessenek, „és nekünk, akik a fiatalabb generációhoz tartozunk, pedig azt kívánom, hogy ne felejtsük el az ’56-os eszményeket, és minden vitánk, minden küzdelmünk mellett őrizzük meg azt, ami összetart minket, összetart minket itt Kispesten, és összetart minket, mint magyarokat.”
Az ünnepség végén az önkormányzat vezetői, a pártok, az egyházak, az intézmények és a civil szervezetek képviselői helyezték el virágaikat az emlékmű előtt. Koszorúzott és fejet hajtott a hősök emléke előtt: Gajda Péter polgármester, a négy alpolgármester, Vinczek György, Varga Attila, Paróczai Anikó és Ternyák András, valamint dr. Benedek-Szabó Andrea aljegyző az önkormányzat képviseletében, Arató Gergely országgyűlési képviselő, a Magyar ’56-os Szövetség és a Magyar Szabadságharcos Világszövetség nevében Apró József elnök, a Demokratikus Koalíció kispesti szervezete, a Momentum kispesti szervezete, az MSZP kispesti szervezete, a Párbeszéd – Zöldek kispesti szervezete, a Jobbik Magyarországért Mozgalom kispesti szervezete, a Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközség és az Ady Endre Református Általános Iskola és a Szőlőskert Református Óvoda, a Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia és a 301-es Kazinczy Ferenc Cserkészcsapat, a Kispesti Nyugdíjasok Szociális és Érdekvédelmi Egyesülete – KINYE, a Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete Kispest, a Kispesti Nyugdíjasok és Mozgássérültek Klubja, a Gazdasági Ellátó Szervezet, a Kispesti Véradók Egyesülete, a Kispesti Ifjúsági Önkormányzat, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda, a Második Reformkor Párt, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara XIX. kerületi tagcsoportja, a Kispesti Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat.
Az önkormányzati megemlékezés csendes virágelhelyezéssel ért véget a Templom téri kopjafánál.